Te leszel és te voltál.

Igen. Elmentél, és mást nem hagytál itt csak a hiányod. Hogy bárhova is nézek téged látlak. A közös emlékeket.
Tudom hogy jobb így. De akkor miért nem érzem?

Ma van a szülinapom. Emlékszem mikor volt a legrosszabb. Amikor 13 éves lettem és apa elfelejtette. Valamin összevesztünk és ő megütött. Azt hittem annál rosszabb nem lehet egy születésnap. És milyen rosszul hittem. Mert az ideit végigsírom. De rengeteg ember próbál engem támogatni. Kicsit talán már unom is. Mert mindig ugyanazt hallom. Azokat a tipikus kliséket. Mint a jobbat érdemelsz, idővel elmúlik, és semmi nem történik véletlen. Mintha nem tudnám hogy elfelejtelek majd egyszer, és talán találok majd mást. De még nem tudok felejteni. És rettegek hogy nem is tudlak majd. Mert mi van akkor ha az ember életében csak egy igazi létezik? És mi van akkor ha az az igazi nekem te voltál? De még kétségbe ejtőbb azt hinni hogy talán nincs is olyan hogy igazi.
Egy valamit szeretnék, és az már nem az hogy vissza jöjj, hanem hogy felejtsek. Sokat, és gyorsan. Hogy reggelente ahogy kinyitom a szemem ne bőgjek az ágyam mellett mint egy óvodás, hanem újult erővel eltudjam kezdeni a napot. Mosolyogva, vágyakozva mint régen. Csak ennyit szeretnék. Hogy érjen már véget.
Úgy érzem sokszor nem éri meg az élet. Mert hát annyi csalódás és fájdalom vár ránk. De anya azt mondja mindig hogy Isten csak annyi terhet rak ránk amennyit elbírunk. És valóban bírom még. De épp hogy csak lebegek. Ezt nem nevezném életnek. Most még nem. A gondolataim játszanak velem. Gyászolok. Gyászolom a múltat, téged, a közösnek hitt jövőnket. És sokszor nem tudom felfogni hogy lyukadtunk idáig.

Pár napja ránéztem a tusfürdőmre és arra gondoltam bárcsak vissza mehetnék az időben amikor még azt a tusfürdőt vettem. Mert akkor még itt voltál, és szerettél. Ahogyan én is téged. Csak hogy ez már odáig fajult hogy mindent így rendszerez az agyam. Bárhova is nézek az akkori emlékek fogságba ejtenek és egyből arra gondolok bárcsak visszamehetnék. De nem lehet. És amíg ezt a szívem nem érti addig az agyam hiába próbálkozik. Menthetetlen.

Bárhogyan is alakul később. Nekem mindig te leszel és te voltál...